Karcsai út – Both Péter: „Sok az olyan ügy, ami a rendőrségre tartozna, de el se jut hozzánk”
Legutóbb a Romológiai Kutatóintézet vezetőjével, Ravasz Józseffel, a romaügyi kormánybiztossal, Ravasz Ábellel és Hájos Zoltán polgármesterrel fejtegettük a dunaszerdahelyi karcsai úti szükséglakásokban élő romák helyzetét, most pedig ebbe bevontuk Both Péter járási rendőrkapitányt is, aki egy további nézőpontot képvisel. (INTERJÚ)
Előzmények:
Hatezer eurós lopás és nőverés – rettenetes állapotok a Karcsai úton. Merre van a kiút ebből?
EU-s pénzből, többlépcsős lakhatási modellel javítanának a karcsai úti helyzeten
Rendőri vezetőként hogy látja egy olyan mesterséges lakótelep működését, mint a karcsai úti, illetve a belőle fakadó problémákat?
Biztonsági szemszögből nem tartom éppen szerencsének, hogy egy helyre lettek összpontosítva olyan szociálisan hátrányos helyzetben lévő emberek, akik sok esetben önerőből nem tudnak innen kitörni. Ez számos olyan problémát akkumulál, amiből végül rendőrségi ügy lesz. Ha megkérdeznénk a közembereket, úgy gondolom, mindenki problémaként látná a Karcsai út érintett szakaszát, a romatelepet, ahol számos társadalmi, szociális, illetve akár büntetőjogi probléma is felmerül. Nagyon sok az olyan jellegű probléma, ami szabálysértésnek vagy bűncselekménynek is minősíthető lenne, de látens marad. A közösség bizonyos szintű zárt jellegéből vagy épp az ott élők gyenge jogtudatából fakadóan olyan ügyek, amelyek a rendőrségre tartoznának, sok esetben el se jutnak hozzánk.
Milyen ügyekre gondol?
Elsősorban az uzsorakölcsönökből származó bűncselekményekre, ami más közösségben eljut a rendőrségig, büntetőeljárásig. Vagy a prostitúció, ami Szlovákiában tulajdonképpen egy szőnyeg alá söpört problematika.
Tiltva nincs, de engedélyezve sincs, az állam ezáltal elesik attól, hogy ha erre vállalkozási lehetőségként tekintenének, akkor ellenőrzött körülmények között kötelezzék az örömlányokat orvosi vizsgálatra, adózásra. Ugyanezek a problémák számos másik mellékproblémát szülnek. A kábítószer-helyzet is súlyosabb, mint bárhol a járásban, de ez is visszavezethető szociológiai okokra, a közösség életszínvonalára. Ezek mind olyan problémák, melyek hosszú távon felgyülemlenek és nincsenek orvosolva.
Szóba kerültek olyan problémák, amelyeket nyílt titokként kezelnek, ezek közül a prostitúció könnyedén azonosítható, bizonyítható, a drogügyek is, ha valakit lelepleznek. Azonosítható az uzsora is?
Nagyon nehezen. De nem is feltétlen az azonosítással volna probléma, hanem a büntetőeljárás során szükséges bizonyítékok beszerzésével.
Elsősorban maguk az áldozatok nem mutatnak hajlandóságot ennek a fajta bűncselekménynek a feltárására, mivel valamilyen szinten függenek azoktól a személyektől, akiktől ezeket az uzsorakölcsönöket kapják, és szinte a létük forogna kockán, ha nem juthatnának hozzá. Nemrégiben megpróbáltuk ezt a jellegű bűncselekményt szélesebb körben bedokumentálni, de sajnos nem jártunk sikerrel, elsősorban éppen a károsultak passzív hozzáállása miatt.
Ezek viszont olyan bűncselekmények, amelyeknél a károsult együttműködése nélkül a büntetőeljárás már az első fázisában sem eredményes, nemhogy a potenciális elkövetők bíróság elé állításánál és elítélésénél. Nagyon fontos volna a megelőzés és a felvilágosítás ezen a téren, mivel az ott élők alacsony jogtudatából fakadóan nehéz egyről a kettőre jutni.
Kinek kellene hatni ezekre az emberekre, ha a rendőrség nem tud?
Ez egy össztársadalmi probléma. Komolyabb lépésekre van szükség, melyek elősegítenék, hogy ezek az emberek aktívan be tudjanak illeszkedni a társadalomba. Nem vagyok szociológus, de a zárt környezet, amelyben élnek, szintén azt a példát állítja eléjük már fiatalként, hogy adott esetben a szülő, nagyszülő sem dolgozott, hanem segélyeken élt. A legfiatalabbaktól kezdve szükséges eléjük életcélt állítani.
Bűntények kapcsán is gyakran arra a következtetésre jutunk, hogy még akik próbálnának is kitörni ebből a közegből, sok esetben azokat is visszahúzzák mások, akár azzal, hogy megbélyegzik őket.
Még a múlt rendszerben bevett gyakorlat volt, hogy a szociálisan lecsúszó emberek jobban szét voltak szórva a társadalomban, nem összpontosultak egyetlen helyre. A többségi közösség így talán hosszú távon példaként szolgálhatott számukra. Ez sokkal effektívebbnek tűnik, minthogy a perifériára szorítva tulajdonképpen magukra hagyjuk őket.
A múltkori cikkünkben Ravasz József nyilatkozta, hogy annyi a bűncselekmény a Karcsai úton, hogy a rendőrség nem tud mit kezdeni velük. Valóban így van?
Én úgy fogalmaznék, hogy azon cselekmények ügyében, amelyekről a rendőrségnek tudomása van, maximális intenzitással, a törvény minden lehetséges paragrafusát kihasználva cselekszik. Sok esetben viszont – mint már említettem – látens vagy olyan bűntényekről van szó, hogy az eljárás eredményessége a károsult együttműködésétől függ. Gyakran pedig az elkövető olyan személy, akitől a károsult érzelmileg vagy anyagilag függ.
A rendőrség minden bejelentés után kiszáll, begyűjti az információkat, viszont itt gyakran megreked a dolog, mert néhány órával később vagy másnapra módosul az egész.
Mit gondol a rendőr, mikor meghallja a riasztásnál, hogy Karcsai út?
Ezt a járőröktől kellene megkérdezni. A régi tapasztalataimból adódóan viszont, amikor még nem létezett ez a telep, de a járásban voltak kisebb mértékű, de hasonló problémák, elmondhatom, hogy a rendőr tudja, nehéz dolga lesz, abból kiindulva, hogy az itt élők vérmérséklete vehemens, érzelmileg meglehetősen intenzíven élik meg a problémákat. Már az információk begyűjtése is nehezen megy, például megtudni azt, hogy ki tette a bejelentést, vagy mit kell orvosolni. A legfontosabb a higgadtság és az empátia, amit a rendőrnek kell tanúsítani a bejelentő felé, hogy begyűjthessék az alapinformációkat. Ha szükség van rá, le kell csillapítani a helyzetet. Mindenképpen egy problémás közegbe érkeznek a járőrök, és azt konstatálhatjuk, hogy bizony nem mindig egyszerű ezt oldani.
Amikor például a fociszurkolók között elszabadulnak az indulatok, akkor a rendőrség gyakran úgy oldja a helyzetet, hogy kiemeli a hangadókat. Nem alkalmazható ilyen módszer egy ilyen zárt közösségben is? Bizonyára itt is azonosíthatók olyan elemek, akik mondjuk nemcsak visszaeső bűnözők, de a közösséget lehúzzák, esetleg szervezetten sakkban tartják. Nem emelhetők ki ők a helyzet javulása érdekében?
Biztos segítene, de mi csak törvényes keretek között járhatunk el. Elővezetni valakit vagy a személyi szabadságát korlátozni csak szigorú törvényi feltételek mellett lehet. Ahhoz kell egy büntetőeljárás vagy gyanú, ami alapján fennállhat a veszélye annak, hogy a gyanúsítható személy szabadon léte veszélyt jelent a bejelentőre, a tanúra, vagy hogy elmenekül és próbálja az eljárást hátráltatni, esetleg folytatná bűncselekmények elkövetését. Szabálysértési eljárásban ilyen kompetenciája sincs a rendőrségnek, ott legfeljebb elő lehet vezetni a gyanúsítottat, egy kihallgatás után viszont szabadon távozhat.
Milyen a bejelentett ügyek felderítési aránya a Karcsai úton?
Mondanék néhány adatot. 2017-ben összesen 14 bűncselekmény, emellett három további bejelentés történt, utóbbiakról a későbbiekben bebizonyosodott, hogy nem minősülnek bűncselekménynek. Ebből a 14-ből 11 lopás és három veszélyes fenyegetés, 6 bűntény lett felderítve.
2018-ban 26 bűncselekményt vizsgáltunk, ebből 15 lopás, 4 veszélyes fenyegetés, 2 testi sértés, de volt kábítószerrel való visszaélés, fiatal erkölcsi fejlődésének veszélyeztetése, lakhatási szabadság megsértése és egy esetben szexuális visszaélés gyanúja, ami a bizonyítási eljárásban nem igazolódott be. 2018-ban 14 ügyben lett meg a tettes. 2019-ben mostanáig volt 6 bűntény, 3 lopás, két rongálás, és egy zsarolás, ezek közül mostanáig 3 fel lett derítve...
Szóba került már a rendőrség feladata, de meddig és mit tud elérni a rendőrség, és hol kezdődik már ön szerint a város vagy a telepet kezelő intézet felelőssége?
Én úgy gondolom, hogy a rendőrség is elég sokat tesz az utóbbi években annak érdekében, hogy átfogó képet kapjon ezeknek a városrészeknek a problémáiról. Néhány éve már a rendőrségen belül is dolgoznak romológusok – olyan szakképzett rendőrök, akik rendszeres képzéseken vesznek részt a közösség speciális, aktuális problémáinak ismerete érdekében, hogy megelőzésképp próbálhassanak hatni a közösségben. Kijárnak a helyszínre, kapcsolatban állnak olyan személlyel, aki a jövőben helyi rendfenntartóként is számba jöhetne, ha lesz érdeklődés vagy motivációs tényező. A rendőrségnek azonban a megelőzésben vagy a társadalmi szociális problémák megoldásában nem elsődleges a szerepe. Ez elsősorban az állam és a kompetens minisztériumok feladata, majd ezt követően a helyi vezetésnek kellene az állam hathatós segítségével kivennie a részét ebből.
Inkább az ide vezető okokat, problémákat próbáljuk felszámolni, hogy minimalizáljuk azon ügyek számát, amikor a rendőrségnek utólag, már konkrét eseteket kell vizsgálni.
Szilvási Tibor
