Kinek kell az iskolabusz?
Szempontunkból nézve, ha van értelme az ilyen észbontó összetételű kormánynak, mint amilyen ez a mostani, akkor az az is lehet, hogy szép lassan még a nemzeti párt is belenyugszik a nyilvánvalóba: az itteni magyarok gondjainak orvoslása nem ördögtől való.
Ilyen orvosolandó dolog lehet akár az is, hogy enyhítsük kisiskoláink „diákéhségét”, akár szervezetten, iskolabuszokkal.
Ehhez a sulibuszos kísérleti, vagy ha úgy tetszik, „pilóta” projekthez most lelkesen asszisztál Peter Plavčan SNS-es miniszter is, ami már szinte gyanús. Főleg, hogy Robert Kaliňákkal karöltve tolja ezt a buszos történetet.
De ezek biztos csak valami régi reflexek, rossz beidegződések, és már nem kell tartani a nevezettek köreinek hátsó szándékától. Még akkor sem, ha a belügyminiszter a piacra bízná az iskolák létezését, jelentsen ez bármit is.
Szóval, ha minden jól megy, szeptemberben élesedik a projekt, beindul a sulijárat, és iskoláink padjai megtelnek új diákokkal, a megszűnéstől megmenekülve. Ehhez azonban az kell, hogy az egy hónapon belül startoló doborgazi próbaüzem jól sikerüljön. Ahhoz meg az szükséges, hogy a kísérlet rendesen előkészített terepen menjen végbe.
A helyszín előkészítésének megkerülhetetlen eleme a piackutatás, az érintettek igényének körbeszimatolása. Ami ez esetben körültekintőbb is lehetett volna. Hiszen míg a beszámolók szerint a projekt origójaként beharangozott doborgazi iskolába elsősorban majd Bodakról és Vajkáról várják a gyerekeket, addig az érintett Bodak polgármestere úgy tudja, a falubeli nebulók számára kizárólag a bősi viszonylat a nyerő.
Bízzunk abban, hogy a vajkai igények esetleg megmentik a heteken belül rajtoló iskolabusz tesztüzemet, és azzal később talán más kisiskolánkat is. Ehhez viszont a kis-csallóközi érintetteknek – ha még nem késő - meg kell vitatniuk, mit lehet ebből a lehetőségből kihozni.
