Kondorosi Vásárban mulattak az egyházgelleiek
Az Orsolya-napi vásári hagyomány nyomán Kondorosi Vásárt tartottak Egyházgellén.
„…Közhírré tétetik és juttatik mindenki tudomására, hogy Gelleszél kisbírójainak eggyöntetű és ki nem kezdhető döntésének értelmében Mindszent havának 19-dik napján, azaz, október hónap 19. napján megrendezésre kerül az Kondorosi Vásár, aminek az pósfai piactéren, illetőleg a kultúra házában talátunk helet. A díli harangszó előtt két órávul, azaz 10 órakor nyissa ki kapuit a Kondorosi Vásár és pontban ekkor indúll egy pöfögő és csilingellő kisvonat minden falurészbe, hogy a vásározni vágyókat összeszeggye és elszállíjja űköt az helyszínre, ahol gyomrot és egyéb más belső szervet nem kíméllő parasztreggelivel, lelket melengető, meg szívekbül nótát fakasztó megforralt borral, meg asszonykergető ágyaspálinkával várják majd őköt. A fehírnípek ezen a kiemelt napon fazekak körül ne sündörögjenek, a vásárbo bőven lesz ellátmány, katlanyokba, meg üstökbe főzött kaszáslevesek, lepínyek, rítesek, lássotok csudát, még ollanok is talának majd ínyükre valót, akiknek a gyomra nem veszi be a húst. Meg minden más is lessz…” – ezzel és ehhez hasonló hívószavakkal csalogatták az embereket a szervezők. A szöveg stílusa is arra engedett következtetni, hogy a gellei Kondorosi Vásár valóban a hagyományokra épül majd.
Az esemény szervezői: a Pósfa Polgári Társulás, a Regence Polgári Társulás és a Gelle Szék Polgári Társulás nem okoztak csalódást, minden apró részletre odafigyeltek. A falu lakosait a Tovapüfögő névvel ellátott kisvonat szedte össze, így a helyieknek nem volt gondjuk az odajutással. A bejáratot egy hatalmas, kukoricakóróból álló kapu alkotta, ahonnan a kultúrház előtti térre jutottunk. Ott aztán volt minden, ami szem-szájnak ingere. Finom falatok, hazai gyümölcsök, állatsimogató várta a vendégeket, de megcsodálhattunk egyebek mellett egy, az első és második világháború közt gyártott Slavia motrot is, mely annakidején a mezőgazdaságban helyhez kötött gépeket hajtotta.
A vásár a csallóközi motorosok figyelmét is felkeltette, akik már a délelőtti órákban megérkeztek a helyszínre, a bejárat mögött leparkolták kétkerekűiket, s együtt mulattak a helyiekkel.
Továbbhaladva, a kultúrházba lépve megannyi érdekesség tárult elénk. Természetesen itt is megtalálhatók voltak a különféle ínyencségek, valamint különleges gellei borokból válogathattunk. Megkóstolhattuk az Óggellei kackiásbajucc, a karcos Beketfai legényes, a Gellei kalapemelgetős, a Pósfai hörpintsdle, a Cséfai csalfacsókos, a Kisbudafai búfelejtős, illetve a Nagybudafai hazavárlak nevű nedűt.
A kézműves-vásár csodaszép tárgyakat rejtett: ékszerek, könyvszobrok, bögrék, horgolt állatkát, s még számos szépség várta új gazdáját. A színpadon egy kis gyerekkuckót alakítottak ki, ahol a kicsik kedvükre játszhattak és kézműveskedhettek. Mellettük egy jósnő üldögélt, aki alig várta, hogy vendégre leljen, s elárulhassa annak jövendőjét. Könyves cserebere sarok is helyet talált a vásárban, ahova mindenki kedvére vihetett könyvet, s kedvére választhatott helyette újat. Fotószínházzal egyaránt találkozhattunk, mely által igazi régi hangulatot felidéző fényképek készültek a látogatókról.
Közben a Pósfa zenekar olykor ráhúzott a nótára, délután két órakor pedig kezdetét vette a programok sorozata. Táncoktatás, felvidéki viselet-bemutató, néptánc, népzene – mind jelen volt a Kondorosi Vásárban, mely egy jókedvű, vidám táncmulatságba torkollott.
A hangulatról a helyszín ötletes „öltözéke” egyaránt gondoskodott. Mindenütt kukorica, kukoricakóró és a múltról mesélő régi tárgyak díszelegtek.
Iván András
„2010-ben volt már a községben egy Kondoros hagyományőrző nap nevű rendezvény, melynek szintén vásári kerete volt. Ez lényegében nem sokban különbözött a most megrendezett vásártól. 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban megismétlődött a rendezvény, majd sok ember sajnálatára vége szakadt e hagyománynak. Már régebb óta gondolkodtunk rajta, hogy fel kellene éleszteni e szokást, s idén beérett eme gondolat” – mondta el Iván András, az esemény egyik szervezője.
SzC
