„Nézzünk tükörbe! Ami megtörtént, annak mi vagyunk az okozói!”

Illusztráció - archív felvétel

A fórum végén elhangzott kritikája egyrészt az állami szerveket, másrészt a lakosságot érintette.

„Hogy lehet, hogy a Csallóköz, ahol a világ harmadik legnagyobb ivóvízkészlete található, a 21. században nincs száz százalékosan becsatornázva?! Nincs egy projekt arról, mi létesülhet itt?!”

Beszélt arról, hogy több faluval összefogva a kanalizációra régen kész a projektjük, ugyanakkor már harmadszor hosszabbítják meg a vonatkozó építkezési engedélyeket, mert nincs kiírva pályázat, márpedig a kisközségek ezt önköltségen nem tudják megvalósítani.

Aztán áttért a másik oldalra, az emberekre.

„Nézzünk tükörbe! Ami megtörtént, annak mi vagyunk az okozói. Amíg nem tudunk magunkból kiindulni, amíg mindent kiöntünk, addig semmi nem fog változni. Nekünk kell most minden fórumon, minél több helyen hallatni, hogy ezt az ivóvizet meg kell menteni, és ezért keményen dolgozni kell!”

Bóna Zsuzsanna

A hétfő kora esti esemény civil kezdeményezésből valósult meg olyan céllal, hogy párbeszéd induljon a lakosság és illetékesek, szakemberek között arról, miért van ilyen állapotban a csallóközi ivóvíz, amit gyakran páratlan, legnagyobb kincsünkként emlegetünk, mégis felelőtlenül bánunk vele, mintha semmilyen tevékenységünk nem lenne rá hatással. Pedig épp ellenkezőleg.

December 15-én három csallóközi faluban, a fórum helyszínéül szolgáló Csallóköznádasdon, Bakán és Dercsikán hirdették ki, hogy a vezetékes ivóvíz alkalmatlan a fogyasztásra, mert egy atrazinként ismert növényvédőszerrel szennyeződött a megszabott törvényi határértéket meghaladó mértékben. Néhány nappal később, december 19-én ehhez még három falu csatlakozott, Egyházgelle, Lúcs és Sárosfa. Innentől záporoztak a kérdések, egyre többen úgy hitték, karácsonyra a fél Csallóköz vezetékes ivóvíz nélkül marad, ám a hat falu által használt három mély kúton kívül a Nyugat-Szlovákiai Vízművek hálózatában máshol nem mutatták ki a szennyeződést.

Egyszeriben mindenki felkapta a fejét, és a legtöbben arra gyanakodtak, hogy most fizetett rá a Csallóköz az egykori Dimitrovka vegyi üzem semmilyen módon nem kezelt vereknyei veszélyes lerakatára. Hogy mostantól mérget vagyunk kénytelenek inni. Sőt, nem is mostantól, de már ki tudja, mióta. Azt ugyanis szintén megtudhattuk, hogy atrazinra első alkalommal vizsgálták a vízművek a kútjaikból levett mintákat, és rögtön beütött a ménkű. Nádasdon a határérték ötszörösét, Gellében és Sárosfán háromszorosát mérték.

Sebő László, a Nyugat-Szlovákiai Vízművek dunaszerdahelyi kirendeltségének igazgatója ezt próbálta tisztázni a fórumon.

A 2002-ben részvénytársasággá alakult, nyitrai székhelyű Nyugat-Szlovákiai Vízművek az a társaság, melynek vezető szerveit tulajdonképpen polgármesterek alkotják. Vezérigazgatója a nyitrai polgármester és ZMOS-elnök, Jozef Dvonč, helyettese pedig a dunaszerdahelyi polgármester, Hájos Zoltán, de irányító és ellenőrző szerveiben helyet foglal többek között az érsekújvári, a párkányi, a lévai, a zselízi, a somorjai, az egyházkarcsai és a nagyfödémesi polgármester is, a Dunaszerdahely-Nyitra-Párkány háromszögben pedig összesen hét járási kirendeltséget (DS, GA, SA, NR, LE, NZ, KN) működtet.

Sebő László

Sebő kifejtette, hogy az egészségügyi minisztérium rendelete, mely alapján vizsgálták többek között az atrazin jelenlétét is a kútjaikban, október 15-én lépett hatályba, és november 2-án végezték el az első mérést, majd november végén ennek eredményét leellenőrizendő a következőt azokban a kutakban, ahol kimutatták a szennyeződést. Emlékeztetett, hogy

a törvény nem szabja meg, milyen anyagot kell ellenőrizni az ivóvízben, csak úgy fogalmaz, hogy a Szlovákiában használt mintegy 300 hatóanyag közül azokat, amelyeket az adott régióban használtak. Mint mondta, szakembereik 5-öt választottak ki, és csak ezek egyikét, az egykor kukorica permetezésére használt, de már 12 éve betiltott és 10 éve nem igénybe vehető atrazint mutatták ki.

Sebő elutasítja, hogy késlekedtek volna. „A vízművek nem hazardírozott senki életével. A rendelet előírja, hogy két mérést kell végezni, a második mérés után történt a bejelentés. Nem késtünk 40 napot” – húzta alá.

A vízhordással, vízosztással kapcsolatos karácsonyi mizériáról mi is cikkeztünk, ahogy arról is, hogy a helyzet az aktívszénszűrők beiktatásával megoldódni látszik, ami viszont továbbra sem segít azokon, akik saját kútból nyerik a vizet, és ez Gellében, Lúcson minden bizonnyal gondot okoz, ugyanis a lakosságnak csak a kisebbik hányada csatlakozik a központi vezetékre, márpedig a helyi, kisebb, 15 méter mélységű kutakban is kimutatták a szennyeződést.

Csak semmi pánik!

Sebő ugyanakkor próbálta nyugtatni a kedélyeket, mondván, hogy

a szlovákiai normák a legszigorúbbak közé tartoznak a világon, hiszen míg nálunk literenként 100 nanogramm (a gramm egymilliárdad része) a határérték az atrazint illetően, addig például Amerikában 2000.

Tehát a tengerentúlon a nálunk most mért legmagasabb érték is még csak a határérték negyede lenne.

„Gondot jelent az ilyen kis koncentráció is, de nem szabad pánikot kelteni. Az atrazin gyomirtószer, ami a növényeket teszi tönkre… A fotoszintézisre hat, az emberi szervezetben nem tud úgy hatni, mint egy növényi sejtben” – fűzte hozzá a független szakértőként jelenlévő Krascsenits Zoltán vegyészmérnök, aki korábban a vízgazdálkodási kutatóintézetnél dolgozott.

Krascsenits Zoltán

Elárulta azt is, hogy ugyan az atrazin a besorolása alapján enyhén vagy nem mérgező, ugyanakkor tett néhány nyugtalanító kijelentést is, például hogy megvan az élőlényeknek az a típusa, amelyekre különösen veszélyes. Ezek pedig a vízi élőlények. Hogy miként, azt így magyarázta: „2005-ben kezdődött egy kutatás, melynek részesei voltunk a kutatóintézetben… Kiderült, hogy az atrazin hat az immunrendszerre és a belső elválasztású mirigyek rendszerére, ún. endokrindiszruptor. 100-200 nanogramm per liter érték mellett halaknál, békáknál feminizáció történt, a hím egyedeknek a női nemi szerveik kezdtek fejlődni.”

Hozzátette, felnőtt emberi szervezetnél ez a veszély nem áll fenn, viszont szavai szerint az atrazinnál sokkal súlyosabb veszélyeknek vagyunk kitéve a vízbe kerülő műanyagok, tisztítószerek vagy épp gyógyszerek miatt. Majd rámutatott az asztalra, az előttük álló kólás flakonra.

„A műanyagflakonoknak, otthoni tisztítószereknek ezerszer, százezerszer erősebb hormonhatásuk van, mint az atrazinnak. 2007-ben Spanyolországban tettek közzé egy tanulmányt, melyben vegyi gyárban dolgozó asszonyokat vizsgáltak, akik különböző tisztítószereket használtak. Megvizsgálták a terhes anyákat és az újszülöttjeiket, és magasabb volt a vérükben a női nemi hormon” – figyelmeztetett.

Beszélt arról is, hogy dunai vizekben 2009-től kezdett kutatások során 1-1,5 mikrogramm mértékben mutattak ki ibuprofent, továbbá kimutatható mértékben megjelentek a fogamzásgátló tabletták maradványai is.

„A víztisztítón átmennek, benne maradnak folyóvizeinkben. Ha mindent csak úgy kiöntögetünk, akkor a sekélyebb kútjainkban ezek az anyagok megjelennek. Mindennap használatos anyagokkal veszélyeztetjük a környezetünket” – fogalmazott Krascsenits.

Honnan jött ez a fenevad?

Továbbra sem ismert viszont az, hogyan kerülhetett ilyen mélyre a talajvízbe az atrazin. Találgatások persze vannak, és sokan nem hisznek a cáfolatnak, miszerint a vereknyei lerakatnak nincs köze a mostani helyzethez. Pedig van legalább egy emellett szóló ésszerű érv:

„Ha a vereknyei lerakatból jönne, akkor a felső-csallóközi részek is szennyezettek volnának, Légnél, Illésházánál vagy Nagymagyarnál is kimutatható lenne, de ott nincs”

– fogalmazott Sebő László, kiemelve, nem a vízművek dolga, hogy megtalálja a szennyeződés forrását, hanem a környezetvédelmi minisztérium alá tartozó felügyelőségé, ugyanakkor mindent megtesznek, hogy ebben segítsék a hatóságokat.

Krascsenits Zoltán vegyészmérnök ugyanakkor ezt kiegészítette azzal, hogy egy 2004-es kutatás során több csoporttal együtt végeztek laboratóriumi vizsgálatokat növényvédőszerekre vonatkozóan, és egy pozsonypüspöki kavicsgödörben már akkor 200 nanogramm/liter értéket mértek atrazinból. Mivel arrafelé mezőgazdasági nem nagyon volt, a gyanú értelemszerűen a Dimitrovkára terelődött, ahol viszont gyártották ezt a szert. A gyár környéki patakokban is több száz nanogrammos értékeket mértek különböző növényvédőszerekből. Ettől viszont a Felső-Csallóközt még nem ugorhatta át a szennyeződés, valahol máshol lehet a bibi.

Nádasdon már felszerelték az aktívszénszűrő berendezést, a környéken pedig már fogyasztható a csapvíz, emellett folyamatban van a másik két, gellei és sárosfai kúton is. Krascsenits az egyik jelenlévő kérdésére megerősítette, hogy az atrazin vízből való kivonására a legjobb a szén.

„Szerves anyagot szerves anyaggal vonunk ki. Aki elrontja a gyomrát, az is széntablettát vesz be” – jegyezte meg.

A szénszűrő viszont idővel telítődik, és ugyancsak lakossági kérdésre már Sebő László azt válaszolta, hogy a jelenlegi becslés szerint a szűrő egy évig alkalmazható, aztán cserélni kell. Elmondta azt is, hogy évente kétszer vesznek mintát a kutakból, egyszer részlegeset, egyszer pedig teljes vizsgálatot folytatnak, az eredményeket pedig a polgármesterek rendelkezésére bocsátják.

Ahol tehát beszerelik a szénszűrőt, ott megoldódik a probléma, Egyházgellén és Lúcson viszont a lakosok többsége nem csatlakozik a vízvezetékre, az ő problémáik továbbra is fennállnak.

„Mindenki csak a saját felelősségére fogyaszt kúti vizet. Ahol lehetőség van központi vízre, ott nem tudom, miért saját vízforrást használnak, amiről sosem tudják, hogy mi van benne” – reagált az egyik gellei lakos felvetésére Sebő László.

Helyenként viszont meglehetősen abszurd a vezetékhálózat, ugyanis egy másik hölgy azt nehezményezte, hogy hiába lakik Gellében a falu közepén, a templom közelében, nincs lehetősége csatlakozni, mert ott nincs vezeték.

Erre érdemleges választ nem kaptak – nem is kaphattak, ugyanis aki a hálózatot így tervezte, illetve valósította meg, az nem volt jelen, és itt vissza is kanyarodtunk ahhoz a problémához, amelyet Bóna Zsuzsanna, Nádasd polgármestere feszegetett a Csallóköz vezeték- és csatornahálózatának hiányosságairól.

Másrészt ha most több száz ház szeretne mégis csak csatlakozni, akkor az is minimum hónapokig eltart, átmeneti megoldás pedig nem igazán létezik.

Paxián Erik, akiről alább esik szó

De mégis hogy fogjuk ezentúl védeni a vizeinket?

Hangzott a további kérdés. Erre is a vízművek igazgatója válaszolt, és úgy látja, arra volna szükség, hogy a Csallóközt különleges vízvédelmi területté nyilvánítsák az állami szervek, emellett pedig arra, hogy pénzforrást biztosítsanak gyakoribb vizsgálatokra.

Krascsenits Zoltán ezt kiegészítette azzal, hogy kutatások folynak, és jelenleg már a minisztériumnak is rendelkezésére kell álljanak a szükséges berendezések, ugyanis több millió eurót fordítottak a laboratóriumaik felszerelésére. A mérési eredmények viszont szerinte gyakran valahol elsüllyednek.

A fórum civil szervezőnek egyik célja volt az is, hogy a hagyományos mezőgazdasággal szemben rámutassanak annak visszásságaira, illetve kínáljanak alternatívát, ezért volt jelen Paxián Erik, aki fenntartható mezőgazdasággal foglalkozik.

„Egyik legismertebb módszer erre a permakultúra, amitől a legtöbb csallóközi gazdálkodónak égnek áll a haja”

– jegyezte meg. Ennek lényege olyan mezőgazdasági rendszerek és ökoszisztémák kialakítása és támogatása, amely a természetben zajló folyamatokat másolja, tehát a lehető legkevesebb emberi beavatkozással jár, mégis hasznot hoz.

A vélemények persze megoszlanak erről, és ugyan kertek vagy kisebb gazdaságok esetén működőképesnek tűnik hosszabb-rövidebb távon, sokan ennek nagyméretű kivitelezését kérdőjelezik meg. Paxián viszont nagyüzemi gabonatermesztésre alkalmas módszert is említett, mely során nem szántják fel a földet, hanem a talaj forgatása nélkül úgymond „direkt vetés” zajlik, állandó növénytakarás, mulcsozás mellett meghagyva a mélyebben lévő mikroorganizmusokat.

A szakember a talaj kizsigerelésével szemben foglalt állást, ami esetenként a saját kertünkben történő apró módosításokkal is kivitelezhető. Egy egyszerű példa, hogy ha például úgy ültetjük el a növényeket, hogy a virágzás a kertben a lehető legtovább húzódjon (egymást váltsa bizonyos növények virágzási időszaka), akkor bizonyos fokig permet nélkül is megoldható, hogy a kártevőket a madarak vagy egyéb rovarok elpusztítsák. Természetesen erre is van ellenpélda, de e cikk nem alkalmas arra, hogy a végére járjunk, mi a tökéletes megoldás a fenntartható mezőgazdaság terén, különösképp azért, mert még maguk a szakemberek is csak tapogatóznak.

Mindenesetre Paxián leszögezte, hogy valamilyen szintű szemléletváltásra lenne szükség, és ha ehhez hozzávesszük azokat a feladatokat, amiket a hivataloknak, állami szerveknek szükséges elvégezniük, valamint azokat a hiányosságokat, amelyeket pedig magunknak kell pótolnunk a környezettel való bánásmódunk terén, akkor abból már kijöhet egy pofás eredmény, amitől azért mégiscsak megmenthető lenne az a fránya legnagyobb kincsünk.

(SzT)