Ötmillió az életért

Csémy Pál 1979. január 5-én született Jókán. Palika kétéves koráig semmiben sem különbözött a kortársaitól. Ekkortájt azonban az orvosok már észlelték, hogy veseproblémái vannak. Kilencéves koráig ez nem okozott számára különösebb hátrányt. Bújócskázott, kergetőzött, fára mászott, labdázott. Kilencéves korában sajnos minden megváltozott. Már a korábban is diagnosztizált súlyos szervi elégtelenség végképp bebizonyosodott és sorsa szívfájdítóan nehézre fordult.

Évekig dialízissel kezelték, majd szervátültetésre került sor, csakhogy szervezete nem fogadta be a kapott vesét. Ezt a műtétet újra megismételték, ismételten sikertelenül. 1996-ban, 17 éves korában a prágai Motol kórház gyermekosztályán kezelték. Itt találkozott Janus Ferber doktorral, aki nagyon érdeklődött a betegsége iránt és pártfogója lett. Palinak ekkorra már nem csupán a veséje, de a mája is súlyosan károsodott, így kettős szervátültetésre szorult.

Ilyen beavatkozást azonban addig még sem Szlovákiában, sem pedig Csehországban nem végeztek. Az említett doktor elvitte orvosi leleteit egy ostravai konferenciára, annak érdekében, hogy közösen megoldást találjanak rá. Jelentkezett is egy francia orvos, aki elmondta, Lyonban megvalósítható a műtét. A szlovákiai betegbiztosító ódzkodott ettől, nem akarta kiengedni Palit Franciaországba. Az induláshoz befizetendő összeg 5 millió szlovák koronának megfelelő francia frank volt.

„Jómagam is jókai származású vagyok. Pali édesanyja, Nóra annak idején az osztálytársnőm volt. Egyszer egy otthoni látogatásom során nővérem azt mondta, gond van náluk, menjek el hozzájuk. Nóra könnyek közepette mesélte el nekem, milyen óriási problémával küzd a fia. Beszélt a franciaországi kettős szervátültetés lehetőségéről is, illetve annak költségeiről. Elmondta, azon gondolkozik, hogy eladja a házukat, hogy az abból befolyt összeget is a műtétre fordíthassák. Ezt azonban semmiképp nem tartottam jó ötletnek, hiszen a pénz nem lett volna elég a műtétre, s úgy már otthonuk sem lett volna” – mesélte el Mészáros Lajos, aki mindezek hallatán, ügyvédként úgy döntött, legközelebbi munkatársaival és barátaival létrehoz egy alapítványt. Így jött létre a Remény Palikának nevű alapítvány, amelyen keresztül gyűjtést indítottak a fiúnak.

A jókai községházán szervezték a gyűjtést, heti szinten találkoztak a segítők. Abban az időben azonban nem volt olyan „egyszerű” dolguk, mint manapság, hiszen még a papírok sokszorosítása sem ment könnyen.

Mészáros Lajos összegyűjtötte az összes szlovákiai ügyvéd, közjegyző, iskola, egyház és politikus elérhetőségét. Megfogalmaztak egy levelet, „Ötmillió az életért” címmel, melyben leírták Pali történetét, s minden héten kétezer borítékot címeztek meg, s küldtek szét.

Nagyon sok segítőre leltek, köztük falubeliekre, osztálytársakra, diákokra, tanárokra, akik elvitték a borítékokat az iskolába, és néhány általuk kiválasztott, ügyes kislánnyal megcímeztették a leveleket.

„Abban az időben, mint ügyvéd az Új Szó napilapot képviseltem. Az akkori főszerkesztővel, Szilvássy Józseffel úgy egyeztem meg, hogy nem kérek anyagi juttatást a munkámért, hanem inkább reklámfelületet igényeltem. Így hatalmas reklámot sikerült csinálnunk ennek a gyűjtésnek” – mondta el a Paraméternek Mészáros Lajos.

Alapítványoknak, színészeknek, híres embereknek, mindenkinek elküldték a levelet, akinek csak tudták. Még az akkori japán császár Akihoto és Michael Jackson is kapott belőle. Segítség azonban elsősorban az „egyszerű” emberektől érkezett. Határokon innen és túlról, nemzetiségre való tekintet nélkül hihetetlenül sokan tudatosították, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy a legkisebb összeg, a legkisebb emberség is segíthet.

Mindenki úgy segített, ahogy tudott. Voltak például asszonyok, akik tésztát gyúrtak, eladták azt, s a befolyt összeget Palikának adományozták. 1997 tavaszán sikerült is összegyűjteniük a kellő összeget, és sikerült elintézni, hogy a betegbiztosító elengedje külföldre a fiút, és a francia konzulátuson keresztül azt is, hogy felkerüljön a franciaországi transzplantációs listára. Ekkorra már nagyon rossz állapotban volt. Sokan nem bíztak a gyógyulásában, a családja azonban nem adta fel a reményt, hiszen mit meg nem adna egy szülő, ha csak fél évvel tovább élhet a gyermeke.

1997. május 30-án Pali és édesanyja kiutazhatott Franciaországba. A kórházhoz viszonylag közel, egy szociális otthonban szálltak meg. „Persze az ottani tartózkodásukat is finanszírozni kellett, amiben szintén próbáltunk segíteni nekik. Ám nemcsak mi, hanem az ottani magyarok is felkarolták őket. Megismerkedtek többek közt az ottani Fülöp atyával és József atyával, akik Franciaországban szerveztek gyűjtést a számukra.”

Először az volt a terv, hogy Palinak az édesanyja lett volna a donora, végül azonban ez nem valósulhatott meg, mivel életveszélybe sodorta volna az anyukát is. 1997. augusztus 7-én került sor a sikeres kettős szervátültetésre. A veséjét egy francia, a máját pedig egy indiai orvos műtötte. A már említett cseh Janus Ferber azonban végig ott volt mellettük, mert meg akarta tanulni e műtéti módszert.

„Pali a műtét után a saját lábán sétált. Amikor az orvosa ment őt meglátogatni, ő maga nyitotta ki neki a kaput. Ez óriási csoda volt akkor”

– emlékezett vissza az alapítvány elnöke.

Mészáros Lajos azt is elmondta, hogy még maga, Lyon polgármestere is nagy becsben tartotta Palika műtétjét, hiszen abban az időben még Franciországban is ritkaságnak számított az ilyen. A polgármester, Raymond Barre, aki egyébként francia miniszter is volt, meghívta vendégségbe Palit és családját, valamint kezelőorvosait. A történet érdekessége továbbá, hogy a polgármester felesége, Éva Barre magyar felmenőkkel rendelkezett. Így talán még jobban a szívén viselték Pali sorsát.

A kettős szervátültetés után közel tíz évig működtek a szervek. Problémák mindig voltak, Pali folyamatosan műtéteken esett át. Közel tíz év után sajnos megint nagy lett a baj, ismét leálltak a szervműködései. Az alapítvány még ekkor is létezett, de már nem tudtak olyan összeget összegyűjteni, hogy ismét szervátültetésen eshessen át. Dialízissel kezelték, ő volt az a személy Szlovákiában, akit a leghosszabb ideig dializáltak.

„Pali élete során rengeteget szenvedett. Édesanyját igazi hősnek tartom, hiszen végig mellette volt, őszinte odaadással gondozta fiát. Pali betegsége ellenére élettel teli emberke volt. Akár fél napot is elbeszélgettem vele, amikor találkoztunk. Érdeklődő, bizakodó személyiség volt. Sokszor ő tartotta még bennünk is a lelket, pedig ő volt az, aki igazán szenvedett. Viszont panaszkodni sosem hallottam őt. Rengeteg szeretetet sugárzott. Szeretett élni. Úgy fogadta el az életet, ahogy volt. Példaképpé vált abban, hogy soha, semmit nem szabad feladni.”

A Remény Palikának Alapítvány 1999-ben az Év humanitárius szervezete-díjban részesült. Az átadón még Pál is részt vehetett.

Csémy Pál temetése 2020. június 30-án (kedden) 16:30 órakor lesz a jókai temetőben.

Szlávik Cyntia