"Pódium volt a cél, ezt az első hellyel jól megfejeltem"
Épp egy éve annak, hogy egy fél Ironman versenye után megkérdeztük a bakai vasembert, idén azonban talán még izmosabb szezonnak vágott neki. A múlt hétvégén Somorján megtartott triatlon-vb egyik kísérőrendezvényén több mint száz versenyző elől halászta el az aranyérmet szintén triatlonban, olimpiai távon.
Kifejtenéd, hogyan kapcsolódik a verseny, amelyen részt vettél, a múlt hétvégi triatlon világbajnoksághoz?
Az Ironmanhez hasonlóan a Challenge is egy globális brand, melynek keretén belül évente több mint száz versenyt rendeznek világszerte. A világbajnokságon itt azok vehettek részt, akik más Challenge versenyeken kvalifikálták magukat az egyes kategóriákból. Az olimpiai táv, amelyen pedig én mentem, ennek egy kísérőrendezvénye volt. Volt még egy versenytáv (300 m úszás, 13 km kerékpár, 3 km futás) olyanoknak, akik csak ismerkednek a triatlonnal. Ezek így együtt alkották az egész rendezvényt.
Az olimpiai táv alatt mit kell érteni?
1,5 km úszás, 40 km bicó, 10 km futás – de nem egy tipikus olimpiai táv volt, mivel hosszú volt a váltózóna – a sok ember miatt kellett a nagy terület. Normál esetben egy váltás fél percig tart, de itt vagy három percet is igénybe vett. Emellett nem volt megengedett a kerékpározás szélárnyékban, tartani kellett az előírt követési távolságot, így nem alakulhattak ki bolyok, mint más versenyeken.
Volt valamilyen feltétele az indulásnak? Mennyi versenyző volt?
Csak regisztrálni kellett. Több mint száz résztvevő volt, akik közül mindenki egyszerre indult. Ez azzal jár, hogy a vízben sok a csapkodás, de ezt sikerült azzal elkerülnüm, hogy a gyorsabbakkal elölről indultam.
Összetettben az első helyen végeztem, ami azt jelenti, hogy a korosztályos kategóriámat is megnyertem. Szeretek Somorjára járni, mert otthonos érzés, és jó volt a szervezés is.
Fotó: Matúš Putala
Ha különvesszük a versenyszámokat, a magad mércéje szerint melyikben teljesítettél a legjobban?
Biciklin. Legutóbb, a szenci triatlonon és most is ez az, ami a legjobban sikerült. 40 km/órás átlaggal mentem. Örültem is, viszont 4-500 méterrel a vége előtt volt egy kis nüansz: mikor visszakanyarodtam a Bionic területére, túl gyorsan nyestem a kanyart és kicsúsztam. Szerencsére nem lett nagyobb bajom, csak néhány horzsolás, meg beütöttem a térdem. Nem mértem, de ezzel úgy fél-egy percet veszíthettem. Ekkor a második helyen álltam, és mikor beértem a bicóval, kaptam egy információt, hogy kb. 2-3 perc a hátrányom.
Ilyen állapotban ezt nem lehetett egyszerű ledolgozni...
Éreztem, hogy fáj a térdem, nem tudtam olyan magasra emelni a lábaimat, és ezzel rövidültek a lépések. Tartottam a tempómat, amennyire tudtam, előttem a biciklis kísérő pedig közben motivált. Futásnál nem kevés ez a hátrány, de fejben elindult a matek – meg akartam nyerni.
Végül hogy sikerült ezt véghezvinni?
Összesen négy felületen futottunk. Egy része a lóversenypályán zajlott, ami érzésre kissé puha, de mégsem az, aztán mikor beértünk a fűre, ami a lóversenypálya közepe, megláttam az első helyen futó srácot – úgy 6-700 méterre lehetett tőlem. Látszott rajta, hogy nagyon fáradt, de én is az voltam. Eléggé gyorsan történtek a dolgok – az aszfalton aztán kicsit gyorsítottam a tempón, és egy fordulónál láttam, hogy ez már meglesz. Visszaértünk a fűre, én pedig végül úgy 3,5 kilométerrel a vége előtt épp azon a helyen előztem meg őt, ahol először láttam szembejönni. Nem volt ellenállás a részéről, csak annyit üzent, hogy „hajrá”, én pedig vissza neki, hogy „tarts ki”. Aztán lement a vége, egyszer csak beértem a célegyenesbe – ott millió ember fogadott, én pedig nagyon örültem.
Fotó: Matúš Putala
Úgy készültél erre a versenyre, hogy megnyerheted? Tudtál valamit a mezőnyről?
A GDPR miatt nem tették közzé előre a résztvevőket, csak annyit tudtam, hogy kb. mennyien indulunk. A verseny reggelén kint volt a startlista, de akkor már annyira nem érdekelt. Magára a távra külön nem kellett készülnöm, mert ez oké, helyezésben viszont a pódium volt a cél. Ezt az első hellyel jól megfejeltem! :-)
Nyilván van súlya, értéke ennek a győzelemnek, de te hol helyezed el magadban?
Első triatlonom, amit én nyertem meg a mezőnyben, és ez nagy fíling, viszont nincs szó arról, hogy most felrakhatom a lábam, és pihenhetek, hisz ez a júniusi négy hétvégés versenysorozatom első hétvégéje volt.
Mik jönnek még ezután?
Most hétvégén Pozsonyban versenyzem, ugyanezen a távon, ott viszont megengedett lesz, hogy a kerékpárosok bolyban haladjanak. Csoportban lehet spórolni az energiát, lehet utazgatni, de végül ott is majd a futás dönt. Nem lesznek ekkora különbségek mint most, de szeretnék a Top 10-ben, vagy akár a Top 5-ben végezni.
A rákövetkező hétvégén Udvardon lesz egy sprint, rövidebb távon, majd Lozornón a Karpatský triatlon, ahol tavaly kilencedik voltam, most pedig jó lenne a legjobb ötbe bekerülni.
Tudni kell, hogy a lozornói nem, viszont a somorjai, pozsonyi és udvardi verseny is része a Szlovák Kupának. Minden versenyen a részvételért kapsz egy bizonyos pontszámot, és a legjobb négy verseny alapján állítják fel az év végén a ranglistát. Ebben is az a cél, hogy a Top 10-be bekerüljek. A somorjai verseny előtt még a 19. voltam.
Krascsenits Dávid edzőivel, Kilberger Renátával és Matúš Putalával
Ha jól tudom, később lesz még fél Ironmaned is...
Kettő is. Augusztus végén Zell am See-ben, Ausztriában, majd alig egy hónappal később Szlovéniában. Most a csúcsszezonban ráálltunk a rövidebb távokra, hogy gyorsaságban fejlődjek, de a szezon végére azért visszatettük a fél Ironmaneket (1,9 km / 90 km / 21,1 km). A kettő között viszont azért még lesz egy ógyallai sprint is a Szlovák Kupa miatt.
A teljesítményed alapján hogyan tekintesz ezekre a versenyekre?
Bicón brutális javulást látok, és bízom benne, hogy a fél Ironmaneken is jó leszek benne. Tavaly még nem triatlonos bringával versenyeztem, és ez hátrány, mert a triatlonosnak mások a beállításai, geometriája, aerodinamikusabb az egész, és főleg az egyeneseken több energiát tudsz ezáltal spórolni, miközben gyorsabb vagy. Ha már tudsz egy szintet tekerni, akkor a triatlonos bringa hosszú távú versenyeken nagyobb előnyt jelent. A 90-et tavaly (ezer méteres szintkülönbség mellett) 35 km/órás átlaggal csináltam meg.
Fejlődtem úszásban is, amit viszont tavaly elrontottam, az a futás. Nem húztam zoknit, és ahányszor átmentem a frissítő zónákon, annyiszor folyt le a víz a cipőmbe. Vízhólyagos lett a talpam, de magamnak csesztem el. Még 13 kilométer volt hátra, amikor már minden lépés fájt. Az egészen jobb eredményt kellene elérnem, de ha csak a futás menne jobban, már annak is örülnék. Tavaly a St. Pölteni fél Ironmanen 1.22-es félmaratont futottam, idén Pozsonyban pedig úgy, hogy nem volt előtte bicó, 1.17-et. Ez persze brutál tempó, de ha sikerül annyit fejlődnöm még a szezon végéig, akkor megpróbálom megfutni a legjobb időmet...
(SzT)
