Talán még ismerőseik is voltak a Nyárasd és Vásárút között meggyilkolt romáknak a gyilkosaik – megemlékeztek a roma holokausztról Dunaszerdahelyen

2022. augusztus 3. - 07:00 | Régió

Immár tizenhetedik alkalommal emlékeztek meg Dunaszerdahelyen a második világháborúban történt roma népirtásról a roma holokauszt emlékművénél.

Talán még ismerőseik is voltak a Nyárasd és Vásárút között meggyilkolt romáknak a gyilkosaik – megemlékeztek a roma holokausztról Dunaszerdahelyen
Fotók: a szerző - További felvételekért kattints!
Korábban:

Čaputová: Azt kell megérteni, mit élnek át a diszkriminációnak kitett emberek

Heger: Senkit sem szabad megkülönböztetni etnikai hovatartozása miatt

Korčok: Csak úgy tanulhatunk a történelmi eseményekből, ha nem felejtjük el azokat

Pollák: Emlékezni kell a roma holokausztra, erősödnek a szélsőségesek

78 évvel ezelőtt augusztus 2-án számolták fel az auschwitz-birkenaui II/E. tábort, ahol romákat tartottak fogva, és 2-áról 3-ára virradó éjszaka meggyilkolták a tábor utolsó, közel 3 ezer fogvatartottját. Dunaszerdahelyen hagyományosan a Romológiai Kutatóintézet vezetője, Ravasz József és a városi hivatal közös szervezésében valósul meg a megemlékezés. Ravasz volt az idén is a fő szónoka az eseménynek.

Felhívta a figyelmet arra, hogy ilyenkor Dunaszerdahelyen nemcsak általában a roma holokausztról emlékezünk meg, hanem arról a 61 ógyallai romáról, akiket a nyilasok 1945. március 30-án Nyárasd és Vásárút között a Tőkési-ág partján gyilkoltak meg.

„Nem hagy nyugodni a tény, hogy Komárom városát már felszabadították az orosz hadsereg katonái, a németek pedig menekültek, mentették a saját bőrüket, de a Nyilaskeresztes Párt hóhérjai számára még nem ért véget a háború. Nagy erőbedobással, szenvedéllyel, a gyűlölet, a rasszizmus megszállotjaiként, a felsőbbrendűség hitvallásának szellemében, eltökélt szándékkal a végsőkig helytálltak a gyilkolásban” – fogalmazott Ravasz József.

Emlékeztetett arra is, hogy ezek a nyilasok talán még ismerőseik is voltak a meggyilkolt ógyallai romáknak, és a háború előtt akár köszönthették is egymást az utcán, vagy ha olcsó munkaerőre volt szükség, felkeresték őket.

Reményét fejtette ki, hogy az emberiség olyan civilizációs folyamaton megy keresztül, amely során „degenerált tévelygési folyamata” megsemmisül. Noha a történelem állandóan megismétli önmagát, bízik benne, hogy az emberiségre mért csapásokat sikerül megállítani. „Ezért vagyunk, leszünk felelősek generációkról generációkra” – zárta szavait.

Ugyancsak beszédet mondott Hájos Zoltán dunaszerdahelyi polgármester, aki a megemlékezés mellett kiemelte, hogy ez a mai cselekmény egyszersmind „kiállás amellett is, hogy soha többé ne lehessen elkövetni hasonló bűntetteket ártatlan embereken a nemzeti hovatartozásuk, vallásuk vagy származásuk miatt”.

Hangsúlyozta, a szlovákiai magyar kisebbség tagjaként meg tudja érteni a zsidó és a roma közösséget, hiszen közel nyolc évtizeddel a háború vége után „a Szlovákiában élő magyar közösségről még mindig nem törölték le a kollektív bűnösség bélyegét”, miután a beneši dekrétumok máig a szlovák jogrend részét képezik.

Felhívta egyúttal a fiatalok figyelmét a nácik által elkövetett szisztematikus népirtásokra, mivel 10-20 év múlva ezek a fiatalok fogják irányítani az országot, így „feladatuk és felelősségük, hogy a demokratikus elvek alapján, erőszak alkalmazása nélkül tudják” ezt megtenni.

Eduard Čonka a romaügyi kormánybiztos, Ján Hero irodája regionális koordinációs osztályának vezetője, és a kormánybiztos nevében mondott beszédet, melyben kitért arra, hogy „a mai napon romák és nem romák együtt állnak a roma holokauszt emlékművei előtt, amelyek néma tanúi és csendes emlékművei a legsötétebb történelmi eseményeknek”. „Közösen átérezzük, mit kellett elviselniük az embertelen cselekmények és náci praktikák elszenvedőinek” – szögezte le.

Figyelmeztetett arra is, hogy a háború lezárása után hosszú ideig még nem kezelték tényként a roma holokausztot, miközben Európa-szerte mintegy félmillió roma esett áldozatául. Erről nem lehetett hallani sem az iskolákban, de még az emberek között sem.

„Ha igazságos társadalom akarunk lenni, a leggyengébbekre is gondolnunk kell. Ha nem foglalkozunk a roma közösségek problémáival, a szélsőségesek malmára hajtjuk a vizet. A múltat már nem tudjuk megváltoztatni, de a roma közösségekben élő gyerekek és fiatalok életét igen. Meg vagyok róla győződve, hogy tekintet nélkül a nemzeti és etnikai hovatartozásra miden polgár életkörülményének a javítása a megfelelő út ahhoz, hogy a rasszizmus és idegengyűlölet bármilyen formája már soha ne térhessen vissza” – hangsúlyozta Eduard Čonka.

Rámutatott, hogy az auschwitz-birkenaui haláltábor helyén lévő mai múzeum által kiváltott érzéseket nehéz leírni. „Csak az ad reményt, hogy odabent a bátorság és elszántság olyan cselekményei is lezajlottak, amikor a szenvedők megosztották egymás közt az utolsó falat ételt is, amikor a szülők feláldozták magukat a gyerekeikért, amikor a rabok fellázadtak és megkísérelték a szökést. A szörnyűségek mellett az irgalmasság és könyörület cselekedeteiről is tudomást szerzünk, amelyek a remény magvait hintették el abba a vérrel áztatott földbe” – húzta alá.

A megemlékezésen részt vett a Szövetség Híd-platformjának elnöke, Rigó Konrád is, aki a Facebookon osztotta meg gondolatait ezzel kapcsolatban. „Az ideológia, amely csak a tiszta, árja férfiakat és nőket tartotta érdemesnek az életre, örök időkre emlékeztet és figyelmeztet, mit nem szabad gondolni, mondani és tenni. Negatívan megkülönböztetni egyik embert a másiktól azért, mert az egyik származásában, bőrszínében, vallásában, nemzetiségében, bármiben más, mint a másik ember, bűn” – hangsúlyozta, majd utalt Orbán Viktor fajelméleti húrokat pengető tusványosi beszédének veszélyeire is. „A fajelméleti ideológia elszabadulása egyszer már százezreket, milliókat vezetett a halálba. Ne engedjük meg, hogy még egyszer a közelünkbe kerüljön...”

A megemlékezés végén a résztvevők koszorúkat helyeztek el az emlékműnél.

(SzT)